A félelem és leküzdése

Félelem a fogorvostól és annak leküzdése

Pszichológiai szempontból

Honnan ered a félelem?

Az állatvilág és az emberi faj egyedeinek egyik legalapvetőbb, legősibb érzése a félelem. Arra, hogy ősi, természetes jelenség, sok bizonyítékunk van, ilyen például az az élethelyzet, amikor gyorsan közelítő tárgy elől önkéntelenül is becsukjuk szemünket. A félelem kialakítása fennmaradásunk záloga lett: az alábbiakban vázolt stresszreakciónak nevezett folyamat is pontosan mutatja, ezáltal kerülhettük el testi-lelki épségünket, esetleg életünket és ezzel a faj fennmaradását fenyegető veszélyt.

Fel

Mi a félelem élettani alapja?

A már említett stresszreakciót többek között Sellye János magyar származású tudós írta le és lényegét röviden úgy fogalmazta meg, hogy “harcolj vagy menekülj”. A félelem, felfokozott izgalmi állapot, idegen szóval stressz legáltalánosabb értelemben az a jelenség, amikor az egyének fizikai vagy pszichológiai jólétüket veszélyeztető eseményekkel – más szóval stresszorokkal – szembesülnek. Erre adott válaszuk az úgynevezett stresszreakció:

A stressz kialakulása

Sellye – féle vészreakció

A folyamat testi, élettani része akaratunktól függetlenül hormontermelő szerveink, idegrendszerünk egyes részei, mirigyek, izmok bonyolult összmunkájaként zajlik. A véráram által a szervekhez, mirigyekhez, izmokhoz szállított hormonok, köztük főként az adrenalin fokozott készültségbe helyezi a szervezetet, amely következtében erősebbek, ügyesebbek leszünk a fizikai veszély elhárításában, leleményesebbek, éberebbek a szellemi kihívások megoldásában.

Fel

Mik az emberi élet stresszorai?

Az emberi élet leggyakoribb stresszorai lehetnek:

  • az emberi tapasztalatokat felülmúló kihívások, események
  • befolyásolhatatlan események
  • képességeinket próbára tevő események
  • belső konfliktusok

A fent felsoroltak nem azt jelentik, hogy félelemérzetünk testi reakcióinknak kiszolgáltatva irányítana minket. Sőt!

Fel

A- és B-típusú személyiség

Jól tudjuk, hogy a stressz értelemmel szabályozható, úgynevezett kognitív útja alapvetően megváltoztathatja mind pozitív, mind negatív irányban az említett reakciót. Ezek az úgynevezett kognitív utak nagyban függenek az egyén személyiségétől. Egyrészt, a pszichológia elkülönít egy ‘A’ és egy ‘B’ embertípust a stresszre való fogékonysága szempontjából. Az előbbiek alkata olyan, hogy kisebb mértékű stresszor is óriási hatást vált ki náluk. A ‘B’ típus nyugodtabb, béketűrőbb, így félelmi reakciói is lassabban, nagyobb ingerre jönnek elő. Másrészt ismert az úgynevezett ‘sérülékenység – stressz’ modell, ami azt jelenti, hogy aki alkatilag fogékonyabb a stresszre, az nagy valószínűséggel áldozatául is esik a félelemnek, míg aki nem ‘sérülékeny’, az előbb túlteszi magát félelmén, mielőtt tudatosulna benne: mitől és mennyire is kellene félnie. Mi tehát a félelem? A fenitek ismeretében összesítve, azt mondhatjuk, hogy olyan aktiváltsági állapot, amelyben az egyén kizárja a külvilág információit és megpróbál megküzdeni félelme tárgyával.

Fel

Tanult félelem

Igen gyakran amolyan “lelki szükség” jön létre, rossz esetben annyira kizárja a külső világot, hogy saját nagyítása, túlzása, önbeteljesítő jóslatai révén a valósnál sokkal nagyobb és bonyolultabb félelmi szituáció jön létre. Fokozza még ezt a helyzetet egy másik, középiskolás tanulmányainkból is jól ismert jelenség, a “Pavlov kutyája” névvel illetett klasszikus kondicionálás. Ennek során egy inger természetes eredményét megtanuljuk társítani egy másik, eredetileg semleges ingerrel úgy, hogy egy idő után már ez a második inger is képes kiváltani azt a hatást, amit az első tudott csak. Konkrét példát említve az a páciens, akit korábban fájdalmas, kellemetlen benyomások értek egy orvosi rendelőben (ez az első inger és eredménye) az a későbbiekben már a rendelő puszta gondolatától is félelembe esik (pedig az egy teljesen semleges inger lenne). Ezt fűszerezve egy kis nagyítással (biztosan borzasztó kínok várnak), túlzással (ott mindig fáj minden beavatkozás), netán jóslással (megint úgy lesz minden, mint a múltkor) elvezetnek oda, hogy a beteg inkább választja az igazi szenvedést és otthon gyötrődik fájdalmával, semmint hogy pár perc alatt (úgy, hogy esetleg a fentiekből semmi sem teljesül) önként szabadulna meg kínjaitól. Ez a tanult, tehetetlen félelem egyre mélyebbre sodorja, hiszen nem tanulja meg olyan helyzetek befolyásolását, amelyek valójában befolyásolhatóak. A félelmet nagyon nehéz kioltani. Ha az ember első reakciója az, hogy megpróbálja elkerülni a szorongást produkáló helyzetet vagy, hogy elmeneküljön attól, akkor soha nem fogja megtudni, hogy esetleg a helyzet már nem is veszélyes. Az emberek tehát bizonyos helyzetektől akkor is félnek, ha már nem érvényes a korábbi összefüggés, mivel állandóan kerülik a helyzetet, ezáltal sosem kérdőjelezik meg félelmük megalapozottságát. Ez természetesen az orvoson is múlik. Bizonyított tény, hogy a bejósolhatóság és befolyásolhatóság érzése nagyban csökkenti a páciens szorongását. A kommunikatív orvos mellett a beteg befolyásolhatja (leállítja a kezelést, módosít a kezelés menetén stb.) a szituációt illetve tudja, mire készüljön (bejósolhatóság). Ez utóbbi azért fontos, mert ha tudjuk, hogy mikor lesz esetleg fájdalmas vagy, hogy a közben fellépő tünetek, jelenségek teljesen természetes, veszélytelen velejárói a kezelésnek, akkor már nincs is mitől félnünk, hiszen az események irányítása a kezünkben van.

Fel

Megküzdési stratégiák

Mindenki más megküzdési stratégiát választ, van aki problémaközpontút és csak a megoldásra koncentrál, nem törődik az esetleges kellemetlenségekkel, de megoldja gondját. Mások érzelemközpontúak és ebben a csoportban akadnak igen helytelen alternatívát választók is. Az úgynevezett “kérődző” stratégia hívei addig – addig fontolgatják mit is kellene tenni, amíg végképp lekésnek mindenről. Az “elterelők” pillanatnyilag fontosabb, sürgős ügyekre hivatkozva teszik félre az igazi probléma megoldását, míg az “elkerülők” egyáltalán nem akarnak tudomást venni róla, úgy tesznek, mintha nem is létezne. Előbbi példánkhoz visszatérve azt kell megállapítani – ésszerűen hangzik -, hogy sokkal célravezetőbb problémaközpontúan lemenni az orvoshoz és korai stádiumban orvosolni a bajt, mint érzelemközpontúan otthon szenvedni arra várva, hátha mégsem azért érezzünk rosszul magunkat, fáj valamink, amiért hittük és majd elmúlik (kérődzés) vagy sürgős egyéb teendőinkre fogni miért nem jutunk el orvoshoz (elterelés), netán úgy tenni, mintha nem is lenne semmi bajunk (elkerülés) mindaddig, míg végképp késő és olyan stádiumba került betegségünk, amit már tényleg csak nehézségek és szenvedések árán lehet rendbe hozni. Ma már számtalan módja létezik a szorongás és a kezelés közben érzett fájdalom csökkentésének, megszüntetésének. Az orvos információi, a felmerülő kérdések megválaszolása végképp eloszlatja a kezelés körüli rejtély felhőit, tudatosan készülhetünk mindenre, félelmünknek immár nincs alapja. “Ép testben ép lélek”. Testünk az életkorral egyre jobban elhasználódó gépezet, időnként meg – megakad, javításra szorul. Ám bölcs hozzáállással, félelmeink gondolati úton történő csökkentésével, a helyes irány kiválasztásával és közvetítésével néha könnyebben rendbe tehetjük, mint gondolnánk, ezáltal őrizve meg azt lelkünk épségének védőbástyájául.

Fel

Fogorvosi szempontból

Miért félünk a fogorvostól?

Valószínűleg a félelem születés után alakul ki bennünk. Félhetünk az ismeretlentől, mert nem tudjuk, valami rosszat tartogat-e számunkra és ez bizonytalanság érzetét kelti bennünk, de mégis leginkább az ismert dolgoktól félünk, mivel a megismeréskor szerzett esetleges kellemetlen tapasztalatokból tudjuk, hogy a ránk váró események valamilyen rosszat jelentenek számunkra. Ez a félelem a megismerés, a tudás következtében alakul ki, amelyhez a kellemetlen események átélésekor szerzett tapasztalatok vagy a mástól, hallomás útján nyert értesülések adnak alapot.

Félelem az ismeretlentől:

Az emberek többsége tájékozatlan a fogakkal kapcsolatos kérdésekben, fél a fogorvostól, mert ismeretlen környezetet jelent számára. Ha ismerjük a fogakkal kapcsolatos teendőket és tudnivalókat, akkor valószínűleg kevésbé fogunk félni a fogászati beavatkozásoktól.

Félelem a fogorvostól a saját kellemetlen tapasztalatok miatt:

Sok esetben a gyermek már napok óta sír, nem alszik éjszaka a gyötrő fogfájás miatt. Mikor már nem bírják hallgatni, a szülők végre elviszik fogorvoshoz, és útközben megígérik, hogy nem fog fájni a beavatkozás. A gyerek nagy várakozással néz elébe a megígérteknek, de a beavatkozás, sajnos, mégis fájt. A gyermek becsapva érezte magát, kiszolgáltatottnak, egy egész életre megjegyezte a kellemetlen környezet kellékeit: a fehér köpenyes orvost, a fúrómotort, a lámpát. Pedig valójában csak olyankor nem lehet teljes érzéstelenséget (zsibbadást) elérni, ha késve érkezik a beteg a fogorvoshoz és a gyulladás már nagyon előrehaladott állapotban van. A gyermek azonban ezt nincs honnan tudja. Ezért fontos, hogy az első – és utána minden – találkozás a fogorvossal békés körülmények közt, időben történjen.

Félelem a fogorvostól mások tapasztalatai miatt:

Sok gyermek még nem volt fogorvosnál, mikor először tapasztalta, hogy osztálytársa vagy szülei, rokonai közül valaki mesélt az ott elszenvedett kínokról. A közvetlen környezetében valakinek feldagadt az arca, elment fogorvoshoz, majd napokig panaszkodott a gyötrelmekről. Ezután a gyermek agyába úgy vésődik be a “fogászat” címszó, mint kínpad, vérpad, ítélet-végrehajtó hely. Egy kis odafigyeléssel ezt elkerülhetjük, hogy ha saját hibánkból – vagy más hibájából – sokáig halogatott kezeltetésünk végül fájdalmas vészhelyzetté vált és ezt már csak újabb fájdalmak révén lehetett megszüntetni, a gyermekben rémületet keltsünk és ezáltal őt is notórius orvoskerülővé tegyük, aki félelmei miatt válik ugyanolyan áldozattá, mint szülei.

Fel

Ha már jelen van a félelem a fogorvostól: hogyan küzdjük le?

A félelem nem szégyellnivaló. Nagyon sok páciens azzal küzd, hogy szégyelli a fogorvostól való félelmét, holott ezt természetes reakcióként kell kezelnie mindenkinek és inkább arra törekednie, hogy a félelme ne legyen akadálya a normális életvitelnek. Azonban a fogorvosok jó része TELJESEN fájdalommentesen dolgozik, vagy nagyon kis kellemetlenséget okoz kezelés közben, hiszen korszerű érzéstelenítési módszerek léteznek. Ezt mindenki tudja. Hogyan lehet akkor leküzdeni a félelmet? A legegyszerűbb megoldás:

  • menjünk el szűrővizsgálatra. Olyan fogorvost keressünk fel, akit ismerünk és tapasztalataink szerint fájdalmatlanul dolgozik, vagy, ha nem ismerjük, információt gyűjtöttünk mások nála szerzett tapasztalatairól
  • első alkalommal mindig csak kis beavatkozásokat válasszunk, így kicsi az esély a kudarcra
  • ha nem fájt a kis beavatkozás, legközelebb már nagyobb bátorsággal fogunk elmenni a rendelésre. Használjuk ki ezt a pillanatnyi felbátorodásunkat, mert könnyen válhat belőlünk bátor ember, ha nem hagyjuk kialudni bátorságunk pislákoló lángját, amit később – ha halogattuk a kezelés folytatását – nagyon nehéz újra meggyújtani
  • csak fokozatosan haladjunk a kezelések bonyolultságában, de minden alkalommal próbáljunk ki valami újat is (amennyiben többféle kezelésre van szükség)
  • ha annyira rettegünk, hogy az lehetetlenné tenné a kezeltetésünket, kezelés előtt bevehetünk egy tabletta nyugtatót. Azonban sose vegyünk be fájdalomcsillapítót (mert akkor nem hatnak az érzéstelenítők)
  • mindig jutalmazzuk meg magunkat, ha bátrak voltunk, de ha nem voltunk bátrak, akkor se csüggedjünk, és főleg ne csökkentsük önbizalmunkat!
Fel

A bátorságot meg kell tanulni

Ha egyszer sikerült lendületbe hozni magunkat és – bár eleinte még kell egy-egy mélyebb lélegzetet venni a váróban – többször visszatérünk a rendelésre, ne hagyjuk itt abba! Kérjünk időpontokat, jegyezzük be ezeket a naptárba és tartsuk magunkat azokhoz!

Nem az a helyes megoldás, hogy “összeszedjük minden bátorságunkat és fájjon vagy sem, de egyszerre mindent elkészíttetünk, kijavíttatunk, hogy örökre el legyen intézve”. A fogaink csak akkor nem fognak fájni és romlani, ha rendszeresen járunk fogorvoshoz és minden apróságot idejében kijavíttatunk, de sosem ringatjuk magunkat abba az illúzióba, hogy többé sose kell jönnünk. Különben újra kilyukad a fogunk és a szuvasodás ismét akkora lesz, hogy csak fájdalmas beavatkozással lehet segíteni és ez az ördögi kör folytatódik.

A félelmet egyszer kell legyőzni (mint a fogyókúránál a fogyást is egyszer kell megvalósítani), de utána a bátorságot fenn kell tartani, azaz rendszeres fogászatra járással (ami, ha valóban rendszeres, akkor a csekély esetleges szuvasodások miatt fájdalmatlan lesz) időről időre megerősíteni a “de hiszen ez nem is fáj” – reflexet, s akkor meglátjuk, milyen könnyű is az élet… J Tehát: először kell csak a sok bátorság. Ne féljünk elindulni!

Fel

Búfelejtő

– Hogy hívják az arab fogorvost?
– Blend Ahmed.
– és hol él?
– A SensoDűnén.

– Miért iszik a a fogorvos MOL Tempo Diesel-t?
– Mert attól “jobban húz”!

– Dr. Úr, nagyon sárgák a fogaim. Mit ajánl?
– Barna nyakkendőt.

Elmegy az állatorvos a fogorvoshoz:
Fogorvos:
– Mi a panasza?
Mire az állatorvos:
– Ja kérem így könnyű…

Összefüggés a fogkrém és a Windows között:
Ha nem megy – Call Gates.

– Hogy nevezik a szerelmi pályázatot?
– ???
– Love me tender…

Melyik a kakukktojás?
a./ Petőfi
b./ Ezüst
c./ Arany

Két bárgyú beszélget:

– Láttad már ezt a filmet?
– Nem.
– Hanem?

Két parasztbácsi beszélget. Kérdi az egyik a másiktól:
– Konyé, maguk is trágyázzák az epret?
Mire a válasz:
– Nem, mi cukorral esszük.

Tanítvány a mesterének:
– Mester, én olyan sokat köszönhetek Önnek!
– Valóban, fiam, valóban… hiszen naponta többször is találkozunk!

Görögországi nyaralás. Egyik magyar turista a másikhoz:
– Bocsánat, nem tudja véletlenül, merre van a Laokoon csoport?
– Nem, én a Neckermannal utaztam.

Fel