A szuvasodás vagy sérülés folytán szerkezetileg meggyengült fogakat nem töméssel, hanem inlay-nek nevezett ragasztott betéttel célszerű helyreállítani. Különösen igaz ez gyökérkezelt fogak esetén, ahol a csücskök és zománcfalak rágóterheléssel szembeni védelme elengedhetetlen.
Mi a különbség az inlay és a fogtömés között?
Az inlay alapvetően úgy néz ki, mint egy előre elkészített tömés. A rendelőben kialakítják az üreget, lenyomatot vesznek róla és erre a lenyomatra fogtechnikai laborban elkészül a betét, mely nagyon kemény és ellenálló. Ezt az inlayt a rendelőben egy vékony réteg ragasztóval rögzítik a foghoz, melyet a ragasztás előtt mikro szemcséjű homokfújóval finoman felérdesítenek. Ha fog belsejébe ragasztjuk a pótlást, betétről vagy inlay-ről beszélünk. Ha a fog rágófelszínét teljesen beborító pótlás készül, azt onlay-nek (rátét) nevezzük.
Mikor előnyösebb az onlay mint a korona?
Míg a koronához a fog oldalfalait is elő kell készíteni, az inlayhez csak a ténylegesen károsodott vagy meggyengült részeket kell lecsiszolni. Ha nagyon kevés ép fogstruktúra maradt és a csiszolással csak kevés ép foganyagot kell feláldozni, viszont masszív fogműre van szükség, a korona a jó megoldás. Minden olyan esetben, amikor a fogból sok ép oldalfal maradt, de a fog gyökérkezelt vagy más okból meggyengült, az inlay vagy az onlay a választandó pótlás.
Miért kerül többe a betét mint a korona?
A bonyolultabb előkészítési folyamatok, a nehezebb fogtechnikai munkafázisok valamint a rendkívül anyag- időigényes beragasztási műveletek miatt az inlay és onlay költségesebb, mint a korona, de a többletkiadás megtérül: sok foganyagot megtakaríthatunk az alkalmazásuk révén.
